Mindannyian hallottunk dinoszauruszokról, amelyek állítólag több millió évvel ezelőtt uralták a földet. Ezzel ellentétben sok bizonyíték van arra, hogy a dinoszauruszok egyszerre éltek az emberekkel.

Mik voltak a dinoszauruszok? A dinoszaurusz szó a görög dinosauria-ból származik, amely „hatalmas vagy félelmetes gyík"-ot jelent. Legtöbbjük óriási volt, egyesek közülük elérték a 15 méter magasságot, míg mások csirkeméretűek voltak. Állítások szerint 65 millió évvel ezelőtt haltak ki. Kihalásukat több elmélettel is magyarázzák, melyek közül a legnépszerűbb a meteor-becsapódás elmélete. De egyik elképzelés sem felel meg a tényeknek.A következőkben látni fogjuk, hogy a dinoszauruszok nem is olyan régen éltek, és tulajdonképpen nem is haltak mind ki!

Oroszországban és Arizonában dinoszauruszok nyomdokai mellett emberi lábnyomokat, Üzbékisztánban pedig lovak patanyomait találtak. Ez azt jelenti, hogy a dinoszauruszok egyidőben éltek az emberekkel. Ez nem lett volna nagy veszély az emberekre nézve, mert a legtöbb dinoszaurusz növényevő volt, a húsevők pedig általában más dinókra vadásztak.

Dinoszaurusz csontokat állítanak ki múzeumokban, képeik pedig tankönyvekben szerepelnek, mint az evolúció bizonyítékai. De kövületeik közül egyik sem mutat fejlődést, és hirtelen kihalásuk sem magyarázható meg az evolúció elméletével. A legtöbb dinoszaurusz valószínűleg az özönvíz következtében halt ki. Arra sincs bizonyíték, hogy 100 millió évvel ezelőtt éltek volna. Az állat halálakor a szervezetében található DNS elkezd felbomlani, és 10.000 év elmúltával már semmi sem marad belőle. 80 millió évesnek állított dinoszauruszcsontokban viszont találtak DNS darabokat. Ez azt jelenti, hogy a dinoszaurusz csontok csupán néhány ezer évesek.
 

Ma is élnek dinoszauruszok

Az alligátorok, krokodilusok, sárkánygyíkok (pl. a komodói intőgyík) mind megfelelnek a dinoszauruszok nagy gyíkként való meghatározásának. Sok dinoszaurusz fajta kisebb volt ezeknél a ma élő hüllőknél. Nézzük pl. a komodói intőgyíkot (Varanus komodoensis), a ma élő egyik legnagyobb és legvadabb szárazföldi hüllőt. Hossza 3 méter körül van, rövid távon az embernél gyorsabban fut, szarvast, disznót eszik, és veszélyes lehet az emberre nézve is.

Az új-zélandi szörny

1977-ben egy japán halászhajó óriási állattetemet fogott ki húzóhálójával Új-Zéland közelében. Az állatot a fedélzetre vonták és megvizsgálták. A hatalmas szörny körülbelül egy hónapja múlhatott ki és oszlásnak indult. Lemérték, egy zoológus 5 fényképet készített róla és mintát vett az uszonyaiból. Attól félve, hogy a friss halállományukat megfertőzi, a japánok visszadobták a tetemet a tengerbe. 10 méter hosszú volt és 1814 kg (4000 font) súlyú. Nyaka 1,5 méter, feje 45 centiméter, 4 uszonya pedig 1 méter hosszú volt.

Miután a hajó visszatért és a fényképeket előhívták, az azokat tanulmányozó tudósok zavarba jöttek: egyikük sem tudta beazonosítani az állatot. Az uszonymintákat kielemezték, és azok azt jelezték, hogy az állat hasonló volt egy halhoz vagy egy hüllőhöz, de nem volt emlős. Ennek megfelelően sem bálna, sem fóka nem lehetett. Nyaka viszont túl hosszú volt egy haléhoz képest. Egyesek azt vélték, hogy az állat cápa volt, talán egy óriáscápa, de nyaka csigolyákból állt, ami nem található meg halaknál vagy cápáknál. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy az állat egy plesiosaurus (tengerben élő dinoszaurusz, tengeri hüllő) volt, mivel az adatok — főleg a 4 azonos uszony és a nagy méret — semmilyen más állatfajra nem illettek. A japán tudósok végül abban egyeztek meg, hogy az állat valószínűleg egy plesiosaurus volt.

Az új-zélandi szörny hetekig szerepelt a japán újságok címoldalán. 58 japán, dél-koreai és orosz hajót küldtek a tetem felkutatására, de azt nem találták meg. Amennyiben létezik, valószínűleg a Loch Ness-i szörny is egy plesiosaurus.

Ha ismert lenne a világon, hogy találtak egy dinoszauruszt, az evolúció elmélete vereséget szenvedne. Ezért az evolucionisták ezt a szörnyet egyszerűen a képzelet szülöttének nevezik — aminek ellentmond az 5 fénykép és az uszonyminta —, vagy azt mondják, hogy ez egy cápa volt, ami valahogy úgy bomlott fel, hogy rendkívüli módon emlékeztessen egy dinoszauruszra. Ennek ellenére minden jel arra mutat, hogy ez egy plesiosaurus volt.

Részletesebb leírás és a "What Was the New Zealand Monster?" („Mi volt az új-zélandi szörny?") című cikk, amely eredetileg az Oceans folyóirat 1977 november-decemberi számában jelent meg, A történet címen található. 

Napjainkban élő dinoszauruszokról más beszámolók is vannak, melyek tudósoktól és szemtanúktól származnak. Például már 300 éve számolnak be Zair mocsaraiban élő dinoszauruszokról.

A sárkányokról szóló régi legendák is azt jelezhetik, hogy a dinoszauruszok és az emberek valamikor együtt éltek. A föld majd minden kultúrájának legendáiban és meséiben találunk nagy szörnyeket és sárkányokat. Ezeknek a sárkányoknak a leírása nagyon emlékeztet a dinoszauruszokéra.
 

Dinoszauruszok a Bibliában

A Biblia két óriási állatot említ meg, melyek dinoszauruszok is lehettek. Az egyik a leviáthán (Jób 41,1), mely a tengerben él, a másik pedig behemót, amelyről Jób 40,10-14-ben találhatunk egy leírást:

„Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is; fűvel él, mint az ökör! Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban! Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak. Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak. Az Isten alkotásainak remeke ez; az ő teremtője adta meg néki fegyverét."